Röplabda taktikai tábla: forgás, nyitásfogadás, támadási lehetőségek és védekezés

Miért kell a röplabdának tábla

Hat játékos, kilencszer kilenc méteres térfél, és egy forgás, amely minden alkalommal megváltoztatja, ki hol áll, amikor a csapat visszaszerzi a nyitást. Az a fogadás, amely az egyik forgásban működik, a következőben szabálytalan, és az a feladó, aki az egyikben jól elbújik, a másikban kétszer annyit fut. Szóban ez hat felállás szorozva három helyzettel, és ezt senki sem tartja fejben. A táblán a csapat minden forgást egyszer lát, úgy, ahogy állni fog, és ellenőrizheti, mielőtt a játékvezető tenné.

És meg is marad. A szezon elején felrajzolt hat fogadás márciusban is ott van, és az új játékos ugyanazokból a képekből tanulja meg, mint mindenki más.

A pálya, amelyre rajzolunk

Egy térfél, a háló felül, és néhány vonal, amely a jelentést hordozza:

• A háló, férfiaknál 2,43, nőknél 2,24 méter magas, az antennákkal, amelyek jelzik, hol léphet át rajta a labda.
• A támadóvonal, három méterre a hálótól. Előtte van a támadóterület; hátsó soros játékos csak akkor támadhatja a háló magassága fölött a labdát, ha mögüle rugaszkodik el.
• Az alapvonal, kilenc méterre a hálótól, mögötte áll a nyitó játékos.
• Az oldalvonalak. A vonalat érintő labda jó.

A röplabdatáblán a számok nem mezszámok és nem posztok, hanem helyezések a forgásban. Az Ön csapata fehér, a libero zöld, mert a pályán is eltérő mezt visel; az ellenfél sötétkék, a labda sárga-kék.

Hat helyezés és a forgás

A helyezéseket a nyitó sarkától, a hátsó jobbtól számozzuk, az óramutató járásával ellentétesen: 1 hátsó jobb, 2 első jobb, 3 első közép, 4 első bal, 5 hátsó bal, 6 hátsó közép. Ha a csapat az ellenfél nyitásából nyer pontot, megkapja a nyitást, és egy hellyel forog az óramutató járásával megegyezően – a 2-es helyen álló az 1-esre lép és nyit, az 1-esen álló a 6-osra, és így tovább körbe. Előbb-utóbb minden játékos mind a hat helyen áll.

Ezért a felállást a forgás mentén rakják össze, nem helyről helyre. Az 5-1-es rendszerben – öt ütő és egy feladó – a sorrend: feladó, fogadóütő, center, átlóütő, fogadóütő, center. Minden játékosnak pontosan szemben van a párja a forgásban: a feladónak az átlóütő, a két fogadóütőnek egymás, a két centernek egymás. Így a két center soha nincs egyszerre a hálónál, ahogy a két fogadóütő sem, és a hat forgásból háromban a feladó hátul áll, így a hálónál három támadó marad.

A libero kivétel a forgás alól. Hátsó soros játékost cserél, legtöbbször centert, nem sáncolhat, és nem támadhat olyan labdát, amely teljes egészében a háló fölött van, és lemegy a pályáról, amikor az a játékos a forgással az első sorba kerülne.

A felállási szabály

A nyitás pillanatában mindkét csapatnak a forgási sorrendjében kell állnia, egyedül a nyitó kivételével. Minden sorban balról jobbra halad a sorrend – a hálónál 4, 3, 2, hátul 5, 6, 1 –, és minden első soros játékosnak közelebb kell lennie a hálóhoz, mint a mögötte állónak: 4 az 5 előtt, 3 a 6 előtt, 2 az 1 előtt. Csak ezek a szomszédok számítanak, és csak a lábuk helyzete. Aki megszegi, annak az ellenfél kapja a pontot.

Abban a pillanatban, amikor a nyitást elütik, a szabály már nem érvényes, és mindenki oda mehet, ahová akar. Ezért a számok a röplabdatáblán csak magának a nyitásnak a rajzán számítanak – ott viszont ezeket kell elsőként ellenőrizni.

Nyitásfogadás

A legtöbb csapat három játékossal fogad – a két fogadóütővel és a liberóval –, mindenki mást félreállít. A feladó olyan közel bújik a feladóhelyhez, amennyire a felállási szabály engedi, a többiek ott állnak, ahonnan támadásba indulnak. Itt, az első forgásban a feladó az 1-es helyen van, és a nyitásig a 2-esen álló mögött kell maradnia; amint a nyitást elütik, a hálóhoz fut a feladóhelyre, a 2-es és a 3-as közé, körülbelül egy méterre a hálótól, és a fogadás oda érkezik.

Minden forgásnak megvan a maga változata, és némelyik kényelmetlen: a feladó messze a feladóhelytől, egy ütő, akinek a fogadás után át kell szelnie a pályát. Ha mind a hatot felrajzolja, a csapat előbb látja, hol gyenge, mint az ellenfél nyitója.

Támadási lehetőségek

Amikor a labda a feladóhoz ér, a támadás arról szól, hogy az ellenfél centerének találgatnia kelljen. A magas labda a 4-esre a biztos megoldás. A gyors – első tempójú feladás a centernek, aki közvetlenül a feladó előtt üt – még azelőtt megy el, hogy a sánc összeállna. A hátra feladás a 2-esre az átlóütőé, a pipe pedig hátsó sorból indított támadás a pálya közepéről, a támadóvonal mögötti elrugaszkodással.

Egyszerre négy lehetőség az, ami helyben tartja a centert: ha a gyorssal ugrik, a szélen egy az egy elleni helyzet van; ha vár, a gyors szabad. Ezen a rajzon szándékosan nincsenek számok – a nyitás után a játékosok átállnak a saját posztjukra, és egy 4-es számú korong a jobb oldalon csak összezavarna.

Sánc és védekezés

A védekezés a hálónál kezdődik. Ketten sáncolnak – az átlóütő és a center, ha az ellenfél a bal oldaláról támad –, és a sánc elvesz a pályából egy részt. A többiek a maradék köré állnak. Az itt rajzolt védekezésben, ahol a hatos mélyen áll, a nem sáncoló játékos a támadóvonalig lép vissza a hálótól, az ejtésekre és az éles átlóra, a hátsó jobb az egyenest védi, a libero az átlót, a hatos pedig mélyen, az alapvonal közelében áll.

A másik gyakori rendszerben a hatos előrejön a sánc mögé, hogy felvegye az ejtéseket, a mély pályát pedig a két sarokra hagyja. Hogy a csapat melyiket játssza, az ellenféltől függ – milyen erősen üt, milyen gyakran ejt –, és a tábla az a hely, ahol ezt egy adott csapat ellen eldöntik.

Átmenet

Egy mezőnyvédés után a csapat egy másodperc alatt fordul át védekezésből támadásba: a sáncolók leérkeznek és elhátrálnak a hálótól, hogy legyen helyük a nekifutáshoz, a feladó a feladóhelyre fut, az ütők szélesre nyílnak. Egy labdamenet több ilyen fordulat egymás után, és mindegyik sorozat, nem pozíció – egy sorozatnál pedig a papírra rajzolt ábra már nem elég.

Állóképen vagy animálva

Az álló rajz megmutatja, hol kell lennie mindenkinek. Az animált azt is, mikor – a feladó a nyitás pillanatában indul, az ütők megkezdik a nekifutást, a sánc a háló mentén mozog, miközben a feladás elindul. A röplabdában ez az időzítés a játék nagyobb része, ezért éppen ezeket a gyakorlatokat érdemes úgy megrajzolni, hogy mozogjanak. Hogy ez hogyan működik, és mikor elég a nyíl egy álló képen, arról az animált gyakorlatokról szóló írás szól.

A táblától az edzésig

A legtöbb taktikai táblán a rajz az a pont, ahol a munka véget ér: egy kép, valahová elmentve. Az Ultimate Coachban itt kezdődik. Az Ön által megrajzolt forgásból gyakorlat lesz, a gyakorlat bekerül az edzéstervbe, az edzés pedig a naptárba és a csapathoz, amely ugyanazt a pályát és ugyanazt a mozgást már a telefonján látja, mielőtt megérkezne.